Halottak napja van, Édesanyámmal a temetőben jártunk, és mint a halotti toron, itt is kerülnek elő vidámabb emlékek is, hogy oldják a feszültséget, a gyászt.
Édesanyámék szülei betelepültek voltak Zalacsányban. Cselédek az ottani grófnál. Négy gyerekük volt, Édesanyám volt a legnagyobb, majd kétévenként születtek a testvérek. Miután "gyütt-mentek" voltak - nem ott születettek -, nem volt halottjuk, akihez kijárhattak volna gyertyát gyújtani Mindenszentek estéjén. A család elhunyt rokonai távolabb voltak eltemetve, ahova akkoriban nem volt egyszerű eljutni, ezért a temető közös sírjánál- a nagy keresztnél vagy pedig egyik szomszéd kisfiának a sírján gyújtották meg az emlékezés lángját. Az alig négyéves nagybátyám egyik évben kifakadt.
- Anyja, mért kell nekünk mindig a Julcsa néni fián gyertyáznunk, mért nem hal meg már a Zaranka - a legkisebb leány -, hogy nekünk is legyen saját helyünk ahol gyertyázhatunk?!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése