Lányomék születésnapra voltak hivatalosak az apóshoz, és ugye, ha szülinap, akkor ajándék is dukál. Mikor Jarjarkát meglátták a "Ipamék" nagyon megtetszett nekik és elkezdtek játszogatni a kutyatartás gondolatával, de aztán mindig visszarettentek - gondolom felmérték mennyi törődéssel, gonddal jár egy ilyen apró jószág. No, most nincs visszaút, mert kisfiuk meglepi őket!Ez lesz aztán az igazi meglepi! / Mint kiküldött tudósítóm jelentette: a kiskutya elsöprő sikert aratott, az após örömében elpityeredett. Megnyugodtam, így jó helye lesz a jószágnak/
Mikor elhozták a tenyésztőtől, elhozták bemutatni a jövevényt. Első látásra nyert a kölyök, mert esetlenségével, bizonytalanságával és gyerekes darabosságával egyből levett a lábamról.Jarjarka először megdöbbenve, majd óvatos morgással fogadta a látogatót, mivel azért az jóval nagyobb nála, de aztán hamarosan barátkozni kezdtekAmi az udvaron kergetőzéssel, jópofa ugrándozással folytatódott. Sajnos, mire igazán összecsiszolódhattak volna, addigra menni kellett a kis vizslának új gazdáihoz. Be kell hogy valljam, Jarjarka nem bánta, hogy ismét egyedül birtokolhatja a házat és a szívünket. Gyorsan körbejelölte territóriumát, és mint aki jól végezte dolgát, a sikeres tevékenység tudatában - hogy ismételten ő a ház mindenható ura - elvackolódott az ágyam végében és megnyugodva hajtotta álomra a fejét.No, gyere, megmutatom hogyan is kell ezt csinálni!2010. július 31., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése