Megérkeztek a messzi unokák.Az idei szünet nagyon rövidre sikeredett, így sűrű lett a program. Az idő sem az elvárásoknak megfelelően alakult, így az előre eltervezett programok helyett a spontaneitás vette át a szerepet. Pénteken reggel játszóteret terveztem, de aztán szólt a lányom, hogy menjünk át hozzájuk, fessünk tojást. Odafele szedtünk érdekes leveleket, mert kiderült, hogy hagyományos tojásfestés lesz, a mintát a tojásra aplikált levelek adják, a szint pedig a hagyma héja.
Miután odaértünk meglepetésként ért bennünket, hogy a vőm is otthon van, azt hittük dolgozik aznap.
Készített is tízóraira banános-senótos turmixot a gyerekeknek, amit nagy meglepetésemre mindenki megivott. Kivéve Martint, aki nem hajlandó semmi gyümölcsöset megenni - de ez nem okozott különösebb meglepetést.
Ezek után leterítettük az asztalt és nekiláttunk a tojásfestésnek. Mint kiderült a kivitelezés nem olyan egyszerű, mint elképzeltük, de a srácok remekül szórakoztak. Miután a festőlébe kerültek a tojások, lányom közölte, most kalácsot sütünk kollektive. Mindenki kapott egy adag tésztát - mérlegen pontosan kimérve, hogy egyforma legyen, és irányításommal gyúrták, sodorták, formázták a kalácsukat. Nagyon fegyelmezettek és ügyesek voltak. Élveztem az összpontosítást, ahogy kis kezükkel próbálták ugyanúgy hajtogatni a tésztát. A fonásban meg kimondottan profik voltak. Nagyon szép, szoros fonatok születtek.
Közben telt az idő, indulni kellett volna hazafele, mert mégiscsak másfél km van a két ház között, amikor mondták, hogy ne menjünk haza ebédelni, ebédeljünk együtt. Vőm a grillen sütött csirkecombot, mellet. Mi meg gyorsan megsütöttük a krokettet, krumplit /fagyasztott/. Készült édesburgonya is, de meglepő módon az ifjuság megkóstolni se volt hajlandó.
Ebéd után hazasétáltunk, félúton még hintáztunk egyet. Azt hittem hogy ilyen mozgalmas és fárasztó délelőtt után majd gyorsan és sokat alszanak - tévedtem.
Alvás után az udvaron játszottunk a három fiúval, mikor biciklivel megérkeztek Regináék. Martin és Regina itt maradtak kicsit játszani, míg a szülők edzésként tekertek egyet.
Regináék meghozták az elkészült tojásokat és a kalácskákat. Be kell vallani, hogy a tojásokra csak ránéztek a fiúk, sokkal jobban érdekelte őket a kalács. Az volt az uzsonna.
Vacsora előtt a srácokkal még lesétáltunk a patakpartra. Szerencsénk volt, összefutottunk egy nagyon kedves horgásszal, aki készségesen szedegette ki a vödréből a halakat és mutogatta azokat a fiúknak. Becsülendő, hogy kétszer - háromszor elmondta, megtette ugyanazt, mert mindegyik fiú külön előadást kért. Mesélt nekik a cicákról, akik jönnek és halat kunyerálnak tőle. Olyan szerencsénk volt, hogy nemsokra rá megjelent az egyik cica a patak túlsó partján és így a fiúk láthatták, hogyan dobja át a vízen a horgász a halat. Nagyon tetszett nekik, hogy az egyik hal beleesett a vízbe, de a horgász nem akart szégyenbe maradni, a következő halacska már a cica előtt landolt.
Vacsora után- ami a dédi gyártotta túrós-tejfölös cukros tészta volt - gyors fürdés és mese nézés végeztével kerültünk ágyba. Ők választottak mesét egy közel 60 éves mesekönyvemből, ami olyan hosszú volt, hogy Bogyóka ki sem tudta várni a végét, elaludt. A két szélső viszont olyan éber volt a hat oldalas mese után is, hogy tőlük végigmesélhettem volna az éjszakát, ami hajnali négyig tartott, mert akkor mindhárom fiú beköltözött az ágyamba.
