Itt vannak az unokák, így délutánonként szükség van valami rágcsálni valóra, mert a vett rágnivalók szerintem nem igazán gyerekbarát ételek. Így esett a választásom ma a kelt rétesre, azért is, mert Édesanyám már nagyon emlegette, lévén 83 éves, így a rétesdagasztás már nem igazán az ő kezeinek való.
2 dl langyos tejben felfuttattam fél friss élesztőt. Majd hozzáadtam egy csipet sót, 40 dkg lisztet, 1 tojást és alaposan kidolgoztattam kedvenc masinámmal. Az alaposan az kb. 15 perces dagasztást jenetett, míg a tészta igazán selymesen fénylő nem lett. Állagában egy árnyalattal keményebb, mint a nokedlitészta. Gyúrótáblára borítottam, és 2 gömböcöt gyúrtam belőle, majd a bucik tetejét kissé megkentem olajjal, leborítottam 1-1 műanyag tállal és hagytam kelni. Mikor duplájukra nőttek a bucik, akkor egy abroszt megliszteztem - a dédnagymamám kedven háziszőttes rétesnyújtó abrosza - és elkezdtem nyújtani a rétest. Szerencsém volt, mindkettő szépen nyúlt.
Töltelék: Egy nagy doboz tejföl, 1 tojás, 1 evőkanál olaj alaposan elkeverve
A kinyújtott rétest megszórtam kevés kristálycukorral, majd meglocsoltam olajjal, és rákentem a töltelék felét. az abrosz segítségével felcsavartam, majd kicsit húztam rajt, hogy hosszabb legyen és kiolajozott tepsibe tekertem. Ugyanezt követtem el a másik adag tésztával is. A megmaradt tölteléket rákentem a rétesre és előmelegített 180 fokos sütőben , légkeveréssel 15 perc alatt pirosra, ropogósra sült. Porcukorral meghintve tálaljuk. Legjobb frissen, langyosan fogyasztani. Külön előnye, hogy mikróban melegítve majdnem olyan finom, mint frissen.
